Ezt sikerült kihozni 4 milliárd forintból. Uszodakritikusunk a Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő habjaiba vetette magát

Desktop
A Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő frontépülete (fotó: ittlakunk.hu)
A Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő frontépülete (fotó: ittlakunk.hu)

Ha azt nézzük, hogy 4 milliárd forint nagyjából annyi, mint amennyit az ötöslottón az eddigi legszerencsésebb pali nyert, akkor nem sok az a pénz, amit a Csillaghegyi Strand, vagy hivatalos nevén a Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő felújítására fordítottak. Ha azt, hogy ebből az összegből 40 darab, egyenként 100 millió forintos villát vagy 100 darab, egyenként 40 millió forintos családi házat lehet felhúzni, akkor bizony nem kevés. Hogy megérte-e éppen erre fordítani a budapesti adófizetők pénzét? Vagy lehetett-e volna hasznosabban elkölteni ennyi pénzt? A következőkben igyekszem megválaszolni a kérdést, legalábbis a magam amatőr módján. 

Schwimmer Bódognak hívnak, s mostanában sokat járom a budapesti uszodákat, strandokat és fürdőket, amelyekben annyi tapasztalatom gyűlt már össze, hogy elhatároztam, megosztom őket az ittlakunk.hu közönségével, és fürdőkritikákat fogok írni. A múlt héten írtam a Pesterzsébeti Jódos-Sós Gyógy- és Strandfürdőről, a minap pedig a Csillaghegyi Strandot vettem célba. 

Kívülről nagyon derekas módon felújították a régi elhanyagolt, a szocializmus idején átalakított frontot. Régebbi stílusúra: bauhausosra. A közeledőnek két hely is bejárat-gyanús lehet, ám a régi bejárat már nem működik, a nagy új pedig még (?) nem. El kellett találni hát a szarva közt a tőgyét, a kis új bejáratot. A jegyek és bérletek árjegyzéke jó budapesti bonyolultkodós módra több mint húsz tételt tartalmaz, úgyhogy csak beidézek néhányat. A legolcsóbb felnőtt jegy 1700 forintba kerül, meglehetősen szigorú feltételekkel: csakis hétköznap, csakis reggel 6 és 8 óra közt lehet igénybe venni. A gyerekek (3-14 éves korig) a hét bármely napján és bármely órájában 1200-ért jöhetnek ide be. A normál felnőtt belépőt, amellyel már a wellness-részleget is meglátogathatjuk, hétköznap 3600 forintért, a hétvégén 3800-ért mérik. Érdemes vajon ilyen kis különbségnél kétféle jegyárat szabni? Öt esztendeje még a gyerekek és felnőttek egyaránt 900 forintot szurkoltak le a belépésért. 

No, végre benn. A belépőhöz óra dukál, abból a jobb fajta, szép színes és csatolós (nem pedig olyan, mint például a MOM Sportban, ami úszáskor vagy fönnmarad az ember karján vagy nem.) Van háromkarú be- és kiengedő gép is. Dicséret azért, hogy a gépek itt tudják a dolgukat, s nem áll mellettük még egy ember is, aki bőszen gesztikulálva, elégedetlen hangsúllyal magyarázná a betérőknek, mit hová dugjanak. 

A közeli strandmedencében alig egy-két úszót látok, a medence szélén azonban tucatjával, arcukon lágy mosollyal napoznak a nyugdíjasok és a fiatal párok, mint fókák az északi sziklákon, kiélvezendő az indián nyár utolsó langyos sugarait. Ez a medence nem sokat változott. A mellette futó út viszont annyiban igen, hogy fertőtlenítős vízben lábat kell meríteni még annak is, aki nem a medencébe igyekszik, hanem csak átutazó, mondjuk a bejárat környékéről el szeretne jutni az északi úszómedencéig. Ezt sokan nem díjazzák, de hát a forsrift az forsrift, a megoldás mögött alighanem az a megfontolás húzódott, hogy a medencébe nem egy vagy két bejárati ponton lehet csak bemászni, hanem ezen az egész vonalon, s ha azt akarjuk, hogy mindenki fertőtlenül másszék be, hát a vonalat kell fertőtleníteni. 

Az északi úszómedence olyan, mint rég. Egyáltalán, a strand eme része olyan, mint rég, a régi bájjal és lepusztulásokkal egyetemben. 4 milliárdból talán már futhatta volna az ide néző "hotel" feliratú épület kicsinosítására vagy arra, hogy a parkban tekergő sétányok töredezett beton-borítását rendbehozzák. Meghagytak néhány retró kinézetű zuhanyt is errefelé, legfőképpen egy szinttel följebb azt a sárga üvegszálas strucctojást, amely a hetvenes évektől üde színfoltja a strandnak. 

Ami ugyancsak furcsa (de érthető), hogy a strandon nem egy nagy büfé működik bő kapacitással, hanem sok pici, mindenfelé. Az üzemeltetés így alighanem bonyolultabb, ám a fönti részeken napozóknak nem kell lemászniuk a medencékig egy sörért vagy hamburgerért és fordítva. Sokaknak bosszantó viszont, hogy egyik létesítmény sem fogad el készpénzt, minden büfés minden kuncsaftjával kártyázni akar. 

A fürdő legnagyobb értéke a hatalmas, ősfás, sőt erdős park, amelynek területe 90.000 négyzetméter, vagyis Magyarország területének majdnem egymilliomod részét lefedi. Az építészektől jó ötlet volt, hogy a parkot majdhogynem érintetlenül hagyták, s csak a strand déli oldalára húztak fel egy, több szinten összesen 7800 négyzetméteres épületet, amely nem kevesebb, mint egy tucat medencének ad otthont. Van itt medence kicsi és nagyobb gyerekeknek, tanmedence, van egy 33 méteres úszómedence, s vannak szaunák, gőzmedencék és változatos relaxáló ülőcskék is. A fürdőbe került az a Barcsay Jenő által készített mozaik, amelyet a lebontott újpesti fürdőből telepítettek át ide. 

Az épületből indulnak és - a lejjebbi szinteken - ide érkeznek vissza a hatalmas csúszdák, amelyek viszont odakünn, házon kívül, a levegőben kanyarodnak. Az üvegszálas, élénk színű kunkorok egyrészt adnak némi Pompidou-központ-szerű érdekességet az épületnek, másrészt kiválóan mulattatják az odalenn állókat, akik látják a vidáman lecsúszó alakok sötét kontúrjait, s nem fukarkodnak a megjegyzésekkel egy-egy formásabb vagy épp terebélyesebb popsiárnyék láttán. Az ötlet viszont annyiban rosszul sült el, hogy az átvilágított üvegszálas műanyag felülete az anyag struktúrája miatt piszkosnak tűnik, s ez a piszkosság-érzet bizony nem illik jól egy fürdőbe. 

A fürdőt elvileg már tavaly októberben átadták, de a parkban még mindig sok a talicskás, ásós ember, akiknek a kemény munka után minden bizonnyal jól esik elmerülni itt a habokban. Ez a folyamatos átadás talán a harmadik a fürdő történetében. A már a rómaiak által használt öt környékbeli forrás közös tavában már a 19. században is úszkáltak, s az ide települt strand elsőre az első világháborút követően nyitotta meg a kapuit. A beruházók izraelita üzletemberek, Elkán Gyula és Gerő Árpád voltak, az Elkán és Gerő Szűcs Áru és Sapkagyár tulajdonosai. A telket az Újlaki Téglagyártól, több etapban vásárolták meg. A fürdő többnyire jómódú vendégek többsége jórészt az ő baráti és üzleti köreikből került ki. 

A fürdőt a második világháború után, 1951-ben államosították. A hatvanas években "A Csillaghegyi" nagyon menő strandnak számított. "Olyan hírességek voltak a törzsközönség között - olvashatjuk F. Nagy Ágnes helytörténeti cikkében -, mint Páger Antal, Tolnay Klári és Darvas Iván vagy Bessenyei Ferenc, a sportolók közül Dr. Kovácsi Aladár, az öttusa olimpiai bajnok Török testvérek, Székely Éva úszó, Kozma Pici, a híres birkózó". 

 

A tartalom a hirdetés után folytatódik
Desktop, Mobil
Mobil
Mit szólsz hozzá?